Augusztus utolsó napjait a Bükk-hegységben, a Garadna-völgyben töltöttem. Természetesen ellátogattam az ide beágazó Sebesvíz-patak völgyébe /Alsó-Sebesvíz/ is, melyen komoly sebeket ejtett a tavalyi és az idei időjárás, vihar és jégkárok formálták át az addig megszokott tájképet. 

Itt ezen a képen a mésztufalépcsős rész látható, egy régebbi, fotópályázaton eredményesen szerepelt, a Turista Magazinba is bekerült fotómon.

Szerencsére a völgy felső -védelem alatt álló mésztufalépcsős része- kevéssé sérült, ám a legalsó, Garadnához közeli része.... annál inkább. 

Ennek oka egyrészt a természet ereje, másrészt viszont.... a kidőlt fák eltakarítása, hogy is mondjam.... talán nem éppen zajlik a megfelelő mederben. És ezt értsük szó szerint, hiszen a fákat, gallyakat, és a tereprendezés egyéb melléktermékeit /köveket, földet/ egyenlőre egyszerűen beledúrták a patakmederbe, több helyen szinte eltüntetve azt.... Abban csak reménykedni tudok, hogy ez a helyzet csak időleges, s később talán újra látható lesz a patak is. 

Mindenesetre aki látta, bejárta már a völgyet régebben, az talán nem is fog ráismerni, ha végigjárja, mert legalább az pozitívum, hogy már egyáltalán járható a völgy, több hónapnyi elzártság után. Sőt, tulajdonképpen a patakmeder egy terepjáróval, vagy teherautóval is simán bejárható. Persze a felső részen, közel a mésztufalépcsőkhöz már más a helyzet, ott még most is kerülgetni kell a kidőlt fákat... Következzenek a képek további kommentek nélkül. 

Nekem ezt juttatja az eszembe: