2013 októberének végén a Rám-szakadékba mentünk túrázni, mert akkor adták át a tanösvénynek átnevezett és valamelyest rendbe hozott turistautat a szakadék felé és a szakadékon át. Az idén októberben ismét volt egy újdonság, a 639 méter magas Prédikálószéken avattak kilátót. Most csak egy hónappal az átadás után tudtunk eljönni, de csak megnéztük az újdonságot. Ezen kívül meglátogatjuk a tavaly hivatalos turistaút minősítést kapott Spartacus vadász-ösvényt, a Visegrád feletti dombokon szintén tavaly átadott Bányatető-kilátót, és egy eldugott, csendes kis teraszt, ahonnan csodás kilátás nyílik a Dunakanyarra... És persze ott a jó öreg Rám-szakadék... ki sem lehetne hagyni.

Visegrádi szállásunk stratégiailag nagyon jó helyen volt, busz, komp, bolt 1 percen belül, de mégis csendes. Fekete Holló Panzió. Bár most építkeznek, és reméljük csak azért, de volt néhány kisebb hiányosság az ellátásban, de lényegében elfogadható volt. Természetesen így november végén hétköznap egyetlen vendég sem volt rajtunk kívül.

Szóval már dél körül elindultunk a szállásról a Bányatető-kilátóhoz, ami tartogat néhány kisebb-nagyobb furcsaságot, legalábbis az én nézőpontomból. Természetesen az interneten találtam rá a 2015-ben átadott kilátóra, és többen arról írtak, hogy nem találták meg... és akkor máris jön az első érdekesség. Nincs hozzá kijelölt út, helyét nem mutatja egy tábla sem sehol, pedig a környékén jelzett turista út is van. Bár az tény, hogy én már Nagymarosról megláttam a domb tetején álló építményt, szóval azért rá lehet találni, de azért fura, hogy a 15 perces erdei sétán nem látunk jelzést, vagy táblát, ami a kilátó létezésére utalna. Egyébként Visegrádról a zöld sáv jelzésen, és aztán a Disznó-zug rét végén jobbra fel egy erdészeti földúton, illetve az Apátkúti-völgyből a Füvészkerttől induló zöld+ jelzésen, majd a zöld sávon a Disznó-zug rétig, onnan balra fel az előbb említett erdészeti úton találunk a kilátóhoz a legegyszerűbben. 

A második furcsaság, hogy nem a környék legmagasabb pontjára épült, és ráadásul betették az erdőbe, a fák közé, amelyek láthatólag máris zavarják a kilátást belőle, de néhány év múlva meg majd pláne... Érdekes. Nem? 

Azt hiszem látszik a képen is, hogy elég szűkös a hely, épp csak hogy befért a kilátó az erdősáv szélébe. 

Nagymarosból, Visegrádból, és persze a Dunából még így ősszel a kopasz ágakon átnézve sem sok látszik, de majd ha tavasszal kilevelesednek.... akkor semmi. Egyedül a Fellegvár és a háttérben a Börzsöny látszik lényegében normálisan. 

Másnap kora reggeli indulás a Prédikálószékre. Busszal elmegyünk a Lepencefürdő szálloda, wellness és egyéb célú komplexumig. Onnan gyalogosan indulás a panoráma úton Pilisszentlászló, illetve pontosabban a Király-kunyhó erdészházak felé. Bár aszfalton megyünk mégis szép út az Ágas-patak völgye. A Király-kunyhó előtti parkolónál jobbra fordulunk, és innen már egy jó állapotú erdőgazdasági úton haladunk tovább. Itt egyébként egy kis tavat és pihenő padokat is találunk a ház előtt.

Innen úti célunk még nem konkrétan a Prédikálószék... Van egy kis csavar a dologban. Mivel én nekem kedvenceim az eldugott kis kunyhók, menedékek, erdei pihenők, így most is útba ejtünk egy ilyet,  méghozzá a bő 3 kilométerre levő, 585 méter magasan álló Hubertus-kunyhót. Természetesen jelzetlen útról van szó, de pofon egyszerű követni, hamar és könnyen felérünk. Csak halkan mondom, útközben találkoztunk "Tervezett zöld jelzés" feliratú kis fákra erősített táblákkal... Vajon új turista út van készülőben a Prédikálószékre? Fent erős északi szél hozza a hideget a Duna és a Börzsöny felől. Keresünk egy szélvédett sarkot, és reggelizünk.

Kilátás Nagymaros és Visegrád irányába

Szemben a Szent-Mihály-hegy, a Hegyes-tető és a háttérben a Börzsöny vonulata

A közelebbi -alsó- kilátó a Julianus barát torony /482m./ 5 km-re volt tőlem a Duna túlpartján a Börzsönyben. Felette kicsit balra az a kis bigyó a hegy tetején a Csóványosi kilátó /938m./ már 22 km-re volt tőlem. Így hála a jó szögnek és az ősöreg 300 mm-esnek, sikerült egy képre két kilátót is "rátenni".

A Hubertus-kunyhó terasza, erkélye... szuper hely, szép kilátás, csend és nyugalom...

A Hubertus-kunyhó. Vandálbiztos kialakítással.

Nem tudom, hogy kié ez a kis ház, azt sem, hogy igazából mi célt szolgálhat.... Mindenesetre jó, hogy megnéztük, ide majd tavasszal is visszajövünk, ha jobb idő lesz. De most összeszedjük magunkat és irány az új kilátó, ami ide már csak 1 kilométer. Belecsatlakozunk a piros háromszög jelzésbe, és 10 perc alatt a Prédikálószéken is vagyunk. Innen beláthatjuk a teljes Szob-Nagymaros-Visegrádi dunakanyart, gyakorlatilag a Börzsöny teljes déli oldalát, a Naszály is feltűnik Vác felett, távolabbra a Mátra, de halványan még a Tátra is látható, ha tiszta idő van.

Kilátás a Prédikálószékről

Kilátás a Prédikálószéki kilátóból

Szóval... Szimplán a Dunakanyar felé nézve nincs eget verő különbség a földi kilátás és a kilátóbeli panoráma között. De mondjuk innen azért teljesebb, szélesebb a látóhatár, ez tény. A legjobban jellemzi a látottakat, hogy a közbeeső emeleteknél meg sem álltunk szétnézni, és a mikor felértünk a tetejére, mentünk volna még feljebb... és a párom rákérdezett, hogy ennyi...??? Ennyi. Ja, nem... van webkamera és wifi is... De ember sehol a környéken, pedig ragyogó idő van, bár persze hétköznap és kora délelőtt. Na kérem, akit zavar a tömeg, válassza ezt a formáját a kirándulásnak!

Engem itt ezen a ponton csak egyvalami zavart a kilátásban... maga a kilátó...

Kicsit zavaró az a sok tartóoszlop... ha távolabbról szeretnénk kinézni, akkor azért, amint a kép is mutatja. Ha közelebb megyünk, akkor is benne vannak az oszlopok a képbe, szerintem látszik az is, ott ahol a párom áll, onnan se zavartalan a kilátás ezek miatt. Fura egy kicsit ez, szerintem.

Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve egész pofás.

Prédikálószék. A kilátó. Innen nézve kicsit fura...

Vegyes érzésekkel távozunk a kilátótól. Mindenesetre a környéken is rendet raktak, ami padok, asztalok, információs táblák kihelyezését jelenti elsősorban. Például tábla figyelmeztet arra, hogy a piros háromszög jelzés lefelé a Vadállókövekhez és Dömös irányába veszélyes, csak gyakorlott, felkészült túrázóknak ajánlott. Sajnos a közelmúltban két súlyos baleset is történt a Vadállókövek útján. Mivel jól ismerem az utat, tudom, hogy bár nem egyszerű út, és évről évre rosszabb minőségű az ösvény, főképp lefelé menve, de önmagában maga az út minősége, kitettsége, nem ok ezekre a balesetekre. Másra gondoltam, emberi felelőtlenségre inkább. Nem voltam rest, megkerestem a Magyar Barlangi Mentőszolgálatot ez ügyben. Ők azt nyilatkozták, hogy mindkét eset, illetve a 2013-as Rám-szakadéknál történt baleset is azért történt, mert a kirándulók bizony nem a kijelölt úton voltak, hanem kimásztak, felmásztak a sziklákra, illetve a szakadék tetejére, s aztán onnan zuhantak, csúsztak le.

Innen mi nem a Vadállókövek felé vesszük az irányt, hanem jelzetlen úton indulunk a Keserű-hegyen át lefelé a Szép-Cseres-völgyön távolodva a Dunától, Dobogókő felé vesszük az irányt, egészen le a Szőke-forrás-völgyig, hogy aztán onnan a Gyertyános-árok mellett felkapaszkodjunk a Rám-hegy felé vezető erdőgazdasági aszfalt útra, a Kerek-bükk aljára. Senki se essen kétségbe, ha a fenti elnevezésekből néhányat esetleg sosem hallott még, errefelé nemigen járnak turisták, kirándulók, legfeljebb vadászok, erdészek.

Egymásra rakott kövek az út mentén a Rám-hegy alatt. Az Európai hegyekben leginkább útjelzőként használatosak, Ázsiában már inkább spirituális céljuk van. Itt nálunk meg a Visegrádi-hegységben.... passz.

Panoráma a Rám-hegyről. A Ferenczy-szikla és a távolban a Vadállókövek.

A Rám-hegy kapuja