 |
| Kékestető jelképe a TV torony |
2013.06.17-19.
Alapvetően nem szoktunk nyáron túrázni, kiváltképp ha bejön a kánikula, mert azt én nagyon nem szeretem... Azonkívül még sok egyéb hátulütője van a nyári szezonnak, szóval mi ilyenkor maradunk itthon és szeptembertől indulunk be majd újra. Addig maradnak itthon a ház körüli munkák és a munkahelyen az örökös túlórázás, ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Mivel kánikula az most is volt, úgy gondoltam, hogy felmegyünk az ország csúcsára-tetejére néhány napra, hiszen azért 1000 méteres magasság körül csak hűvösebb van valamivel...
Erre egyetlen normális árfekvésű szállás kínálkozik a Kékestetőn, méghozzá a
Kányai uram fogadója névre hallgató vállalkozás. Nem akarom túlragozni a dolgot, mi megvoltunk elégedve a szállással és az étkezéssel is és stratégiai szempontból is nagyon jó helyen van a ház. Szóval aki nem sajnál az átlagos Mátrai árakon túl még éjszakánként pluszban 1000-1500 ft.-ot rászánni a költségekre, annak jó helye lesz itt! Természetesen meg kell fizetni azt, hogy az ország kb. legmagasabban fekvő szállásán vagyunk...
A túra fő célja az volt, hogy hajnali indulással elkapjuk a napkeltét a Sas-kőn és utána kényelmesen lemenjünk az Ilona völgybe, megnézzük a vízesést és aztán Parádfürdőről visszabuszozunk a Kékestetőre. Így az út legnagyobb részét sikerült megtenni még a forróság bejötte előtt. Meg is leptük azt a néhány kirándulót akivel találkoztunk, hiszen ők még álmosan baktattak felfelé a hegyre, amikor mi már jöttünk lefelé és kifelé a völgyből, reggel 10 óra körül. Jöttek a kérdések, hogy mi honnan indultunk, hogy már kifelé jövünk?? Hát a Kékesről, mondtuk. És mikor indultunk? Hát 4 órakor... jött a válaszunk és látni kellett volna azokat az arcokat, amiket vágtak szörnyülködésükben... Úristen...!!
