Április vége felé rendszerint elindulunk túrázni valamerre.... Több napra persze.

Na, ez most sem lesz másképp, hiszen hajt a vérem, nekem nem jó otthon ülni. Csak néha.

Szabadság. Számomra a természetjárás, a hegyen járás ezt jelenti.

Éppen ezért nem indulunk teljesítmény túrán, versenyen, semmilyen időhöz, távolsághoz, vagy szigorú útvonalhoz kötött túrán. Pont a mostani a túrán történt, hogy rémüldözve megkérdezték tőlünk, hogy mennyit megyünk a mai napon? Mondom, fogalmam sincs... Ismerem a terepet, ránézek a térképre, és tapasztalatból megállapítom, hogy a tervezett út belefér egy napi járásba vagy sem. Hogy az mennyi?? Kit érdekel.

Megyünk reggeltől estig és kész.

Aztán ott van a létszám kérdése. Mi sosem járunk nagy létszámú csoportokkal, hiszen a sok és sokféle résztvevőhöz való alkalmazkodás máris agyoncsapja a szabadon szárnyalás érzését.Valakinek mindig van valami problémája, valakinek valami sose jó, valakire mindig figyelni kell külön. Vagy ha nem vesszük figyelembe egymás nyűgjeit, gondjait, érzéseit akkor meg minek is megyünk többed magunkkal...??

Egyedül baktatunk a tömegbe? Érdekes.

Szóval túra.

Én midig azt mondom, hogy nem túrázó, hanem inkább természetjáró vagyok.

Csak az egyszerűség kedvéért használom a túra elnevezést.

Nem érdekelnek a kilométerek.

Nem érdekelnek a pecsétek, oklevelek, kitűzők, pólók, egyéb csecsebecsék.

Nem érdekelnek a különböző színű utak bejárásának lehetőségei.

A célom a szép és érdekes helyek felkeresése, megtalálása, esetleg mások által sem igen ismert dolgok, helyek, felkutatása. Abban a sorrendben ahogy nekünk praktikus, olyan tempóban ahogy nekünk jó, azokon a napokon amikor jól esik nekiindulni. A természet szépségeinek megismerése, érezni a szelet, a napot, a havat, az esőt, átélni viharokat és szép napokat egyaránt. És mindezt kint a természetben, odafigyelve annak minden részletére. Ez érdekel, más nem.

Na de térjünk csak vissza az április végi úthoz.

Az idén megint a Bükk hegység lesz a célunk, nem is kis időre megyünk, nyolc napra tervezem az utat, változatos helyszínekkel. Közben végigjárjuk a hegység emblematikus helyeit, amiket kimondottan tavasszal érdemes. Mik is ezek? Elsősorban természetesen a Bükk hegység vizei, és sziklagyepei. Így például:

Szalajka völgy -Fátyol vízesés.

A Bél-kő felhagyott bányája.

Az Imó-kő és a Vörös-kő időszakos forrásai.

A Sebes-víz mésztufalépcsői.

Lillafüreden a Szinva patak vízesése.

És a Köpüs-kő sziklagyepe, valamint minden egyéb útba eső érdekesség

Sajnos ezeket még a közelben élők közül sem ismeri mindenki, úgyhogy egy ilyen mindent átfogó túra igazán értékes tapasztalatokat és élményeket nyújthat. Megjegyzem, minden helyre kizárólag tömegközlekedési eszközzel és gyalogosan jutottunk el. Voltunk két éjszakát Szilvásváradon, kettőt Felsőtárkányba, és hármat a Garadna völgyben. Végig ragyogó idő volt az áprilishoz képest jóval melegebb hőmérséklettel.

Most újításképp nem csak egyszerű fotókkal, hanem diavetítéssel fogom bemutatni, időrendi sorrendben a felkeresett helyeket. Több mint száz fotó és nagyjából 13 perc a vetítés tartama. Ez lehet, hogy sok lesz egyeseknek és nem nézik végig, de figyelembe véve azt, hogy egy átlagos film a TV-ben ennél több reklám időt tartalmaz, hát akkor talán ez is kibírható...

Ide kattintva elérhető a vetítés: Egy hét a Bükkben, diavetítés

Azért a figyelem felkeltése céljából, és azoknak akiknek nincs türelme, ideje stb. mutatok egy-két képet.

Újra elmondom, minden képet meg lehet nézni nagy méretben, ha rákattintunk.