Nálunk a karácsony előtti időszak nem vásárlással, lázas rohangálással, ünnep előtti idegbajjal szokott telni, hanem kihasználva azt, hogy mindenki éppen a fentebb leírtakat teszi és nyilván nem a hegyeket járja, csendes, nyugodt és szép túrákat szoktunk tenni ilyenkor. Pangás van a szálláshelyeken, ember mentes az erdő. Ja, és mellesleg ilyenkor ünnepeljük a szülinapomat is, rendszerint a hegyekben valahol. Nos, az idén sem volt ez másképp, december 18-án, egy nappal a szülinapom után már indultunk is a Mátrába, négynapos kiruccanásra. A szállásunknak a jól bevált Feketerigó panziót választottuk Mátrafüreden, ahol mérsékeltnek mondható árakért igényes szállást és bőséges étkezést kapunk. Az sem mellékes, hogy mindenféle utalványt, kártyát elfogadnak, hiszen ha készpénzzel kellene fizetni és nem a SZÉP kártyámat használnám, akkor én se mennék ennyit ilyen helyekre, maradna az erdők, barlangok, elhagyott erdei kunyhók nyújtotta szállás...

Tegnap délután megérkezett harmadiknak az egyik túratársunk, így már kissé nagyobb csapatban kezdtük meg Magyarország legmagasabb pontjának a Kékestetőnek meghódítását. Kellemes idő ígérkezett, reggel fagyott, de szépen sütött a nap, csak egy kicsit csípős volt a szél. De mit is várnánk 1000 méter felett decemberben...??

Bár útitársunk nem igazán volt kibékülve még így sem a télies hangulattal, helyenként csúszós ösvényekkel, és a ruha alá besurranó széllel... No de minek iszik aki nem bírja?? Szokták mondani ezt, és nem is alaptalanul. Aki lélekben nincs megbékülve a hideggel, a zordabb körülményekkel, az nem is fogja bírni. Nekik ott a tavasztól őszig tartó kellemes időszak, télire meg a fűtött szoba biztonsága.