Ismét egy próbaút, de most Romániában jártunk.
Mivel még sosem jártunk a Királyerdő /Pădurea Craiului/ hegységben, kaptunk az alkalmon, mert egy túratársunk épp oda szervezett egy kis felderítő utat.
Nem sok felkészülés-tervezgetés előzte meg a túrát, ami később kicsit vissza is ütött...

A Jád völgye a Bulz-kőről nézve

2012.09.29.
Indulás Békéscsabáról autóval.
Hárman megyünk + egy kutya.
Az út jónak mondható, kilenc óra körül már kint is vagyunk Mézgeden /Meziad/, egész pontosan a barlang előtti parkolóban. Ott is hagyjuk az autót egy éjszakára.
Elindulunk a kék és piros háromszög jelzésű úton a Lesi tó irányába. Konkrét célunk a Bulz-kő /Piatra Bulzului/ nagyjából 800 méteren, és aztán tovább a Nyers-kő /Piatra Acră 954m./ alatti rét /Lunca Acră/ irányába, ahol a térség legnagyobb polje képződménye található /Acre Polje/ itt fogunk sátorozni  nagyjából 900 méteres magasságban.

Benni kutya  a csomagtartóban...

Igazi vadon

Túratársak a Bulz-kő tetején

Úton

Gombák az úton

És megint gombák

Mivel számítottunk rá, hogy jó idő lesz, nem is pakoltunk sok ruhát. De mint utóbb kiderült, még annyit sem kellett volna... Jobb lett volna helyette még plusz egy-egy liter víz!!
Egyrészt nagyon is meleg volt/+25'C/ másrészt a vártnál sokkal keményebb utak voltak... különösen a szintkülönbségeket illetőleg, másrészt az utak minőségét nézve.

Lunca Acră

Napnyugta előtt pont beértünk a táborhelyre

Készülünk az éjszakára

Éjjeli vendég

Elég fáradságos út volt, mire ide jutottunk, de megérte. A legnagyobb problémát a víz hiánya okozza, ami sajnos jellemző mostanában. Szóval fürdésről szó sem lehet, és az ivóvízzel is csak mértékkel bánhattunk. Egyébként a képen látható barlang, inkább csak kívülről érdekes, a belseje nem túl látványos, néhány kisebb teremből és rövid járatból áll. A jelek alapján a réten legelésző tehenek búvóhelye lehet, akiket szerencsére éppen ez időtájt hajtottak vissza a falvakba. Elfogyasztottuk konzerv vacsoránkat és már kilenc óra után aludtunk is.

2012.09.30.
Nyugodtan telt az éjszaka, sem emberi, sem állati jelenlétre utaló jel nem volt. Egyedüli hangként néhány brekkencs énekelt a közeli patak -most sajnos csak pocsolya- közepén. Reggel +16'C volt, ami igencsak enyhének mondható szeptember legvégén. Kényelmesen reggeliztünk és már hét óra után indultunk is hazafelé, nem a tegnapi úton, hanem egy másikon, melynek jó részén jelzetlen ösvényeken fogunk haladni.

Indulás hazafelé

Őzlábak

A Jád völgye

A Mézgedi völgy

Bivalyok

Nos, ez az út sem volt könnyebb mint a tegnapi... Sok szintemelkedés, nehezen járható ösvények. De összességében érdekes út volt, bár jóval nehezebben haladtunk, mint terveztük. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, az átlagosnál sokkal melegebb, inkább nyárias mint őszies két napot tölthettünk a hegyek között, miközben jó 40 km.-t gyalogoltunk a nagyjából 15 kg-os zsákokkal.