Éppen nemrégiben olvastam a Turista Magazin oldalán, hogy a Bükknek bizonyos könnyen elérhető részeit már szinte "szétfotózták" turisták.... És ez igaz is. Éppen ezért kerestem egy olyan környéket húsvéti túránk helyszínéül, ahonnan ritkábban látni képeket, leírásokat, és csendesebb hely, mint mondjuk Lillafüred vagy éppen a Szalajka-völgy. Ja, és mellesleg olyan vidék legyen, ahol még mi sem jártunk.... Így esett a választásunk a Bükkaljára.
Szállást Bogácson kaptunk a Muskátli Apartmanházban, ami remek helynek bizonyult, bár minden szoba foglalt volt, de mégis csendes, nyugodt volt a mindennek felszerelt ház. Sikeresen összehangoltuk a vonatos-buszos utazást, ami hazafelé már kevésbé volt gördülékeny, de nem volt vészes az utazás. Mindenesetre aki autó vagy kerékpár nélkül érkezik erre a tájra, az készüljön fel arra, hogy a faluk közti közlekedés nem egyszerű, annak ellenére, hogy relatíve közel vannak egymáshoz. Éppen ezért mi a gyalogos-buszos kombinációkat alkalmaztuk, sok gyaloglással, és kevesebb buszozással.
Fő úti célunk a Bogácstól 6 km-re levő Kő-völgy (Alsó és Felső-szoros) volt. Ez a völgy lényegében Cserépváralja és Kács között van félúton ez az igencsak vadregényes, 10-15 méter magas sziklafalakkal övezett szurdok völgy, melynek teljes hossza 2 kilométer. Leglátványosabb része az ún. Felső-szoros, ahol szinte beborítják a völgyet a fölé magasodó zöld mohás sziklafalak.
És még egy rövid kitérő a bejegyzés címéhez. Hogy is kerülnek ide a tűzhányók?
"A Bükkalját felépítő valamennyi kőzet közül a miocén vulkáni tufaváltozatok a legelterjedtebbek és legjelentősebbek a felszínformálódás szempontjából. Alapvető szerepük van hegylábfelszín meghatározó, gyakran látványos formáinak (pl. felszínalaktani szintek, részaránytalan hegyek), sziklaalakzatainak (pl. kőtornyok, kaptárkövek) kialakulásában." Forrás: Vágó János értekezése nyomán.
A Felső-szoros a Bükkalja vulkanikus eredetű egyedülálló geológia látványossága. A Felső-szoros keményebb kőzeteiben a kanyargó Tardi-patak (ér) szűk szurdokot tudott kialakítani magának. Formailag leggazdagabb képét a szurdok a legszűkebb és legmélyebb középső szakasza mutatja, ahol a jégkorszakokban végbemenő fagyaprózódás hatására orgonasípok módjára sorakozó kőzetoszlopok kísérik az erősen kanyargó, eróziós üstökkel tagolt medret, melyet 4-5 m magas, 1-1,5 m széles, riolittűzárkő-hasábok, tornyok szegélyeznek. A szoros felső peremén, a Szaduszka-tetőn a kőzetaprózódásból kisebb kőtengerek képződtek a jégkorszakok idején.
A völgyet mi Bogácsról gyalog közelítettük meg, mégpedig a piros sáv jelzésen, amelyen a Mária-út is vezet, és magán a Kő-völgyén keresztül is ez az út visz át. Közben bementünk Cserépváraljára is, és a falu feletti hegyen megnéztük a Cserépvár romjait és ezektől nem messze egy kaptárkövet is a "Nagy-kúpot".
 |
| A Cserépvár romjai. Építésének pontos ideje ismeretlen, első okleveles említése 1408-ból származik |
 |
| Csekély falmaradványok. A vár pusztulása az 1600-as évek végén kezdődött |
 |
| Gabonatároló vermek az út mellett. 12 db található belőle, az Egri vár helyőrségének gabona ellátását szolgálták. Vigyázat! Balesetveszély! |
 |
| Sajnos nincsenek elkerítve ezek a vermek, és tábla sem figyelmezteti az arra járókat a közvetlen balesetveszélyre. Ezek a vermek 4-8 méternél is mélyebbek, egyetlen bejáratuk a felső nagyjából 60x60 cm-es lyuk. Aki ide beleesik.... |
 |
| Kőhodály |
 |
| Kaptárkő Cserépváralja határában |
 |
| Kő-völgy. Innen kezdődik a látványos rész |
A Kő-völgy déli bejáratánál van néhány kidőlt fa az úton, de azokat viszonylag könnyen meg lehet kerülni.
 |
| Szerencsére azért nem olyan vészes a helyzet.... mert a völgy oldalában kell menni |
 |
| Szép helyen vezet az út, érdemes kicsit megállni és nézelődni |
 |
| Na, innen kezdődik a legjava! Ez a Felső-szoros |
 |
| Itt érezhetjük, hogy milyen kicsik is vagyunk a természet alkotásai mellett. Kő-völgy, a Felső-szoros déli bejárata | |
|
|
|
|
| | | | | |
 |
| Hatalmas kőtornyok magasodnak a völgy fölé |
 |
| Sajnos teljesen be volt borulva, így azért nem olyan látványosak színek. De előttünk egy keltike mező van |
 |
| Egy valami hiányzott a völgyből.... Nem volt víz a patakmederben! |
 |
| Mindenfelé keltikék ontották bódító illatukat |
 |
| Ha sütött volna egy kicsit a nap.... még szebb lett volna minden |
 |
| Kicsik vagyunk, ugye? |
 |
| Kakastaréj.... Ez már a szoros északi vége |
Sajnos viszonylag kevesen járnak erre, pedig nem túlzás azt mondani, hogy ez a völgy és a szoros az Északi-középhegység leglátványosabb természeti csodái közé tartozik. Több figyelmet érdemelne! Ottjártunkkor sem találkoztunk csak egy kisebb külföldi turista csoporttal. A völgyből kiérve a Dobi-réten ebédeltünk a csepergő esőben, szerencsénkre egy elhagyott munkásszálláson menedéket találtunk az eső elől. A Dobi-rétről pedig Cserépfalu felé vettük az irányt, méghozzá a piros+ és később már a sárga sáv jelzésen.
 |
| Ideális menedék volt |
Útközben még megnéztük a Hideg-kút környékét is.
 |
| A Hideg-kút |
Cserépfalu felett is vannak szép sziklák, érdemes szétnézni a tanösvény jelzésén is!
 |
| Délután volt, mire itt találkoztunk néhány kirándulóval |
 |
| Az Ördög csúszdája nevű hegyoldal |
Innen gyorsan lerobogtunk Cserépfaluba, és busszal visszamentünk Bogácsra, mivel elkezdetett szakadni az eső. Tartalmas nap volt, pedig csak 15 kilométert kellet megtennünk, könnyűnek mondható terepen, jól jelzett utakon. Mégis az út sok-sok látnivalóval, érdekességgel szolgált. Ezen kívül a többi két túranapon jártunk még Szomolyán, és a Mész-hegy, Nyerges-tető környékének kaptárköveinél, amiről egy későbbi blogban írok majd.
