Sajnos tavaly november vége óta nem jártunk semerre, ennek oka részint az időjárás, a munka és sajnos a folyamatos egészségügyi problémák voltak.... De most jött néhány szabadnap, és egy reményt keltő előrejelzés, miszerint szombaton -és csak arra az egyetlen napra- jó idő lesz a héten. Gyorsan szállást foglaltunk, bár nem ott ahol akartunk elsőre, de nem baj így is jó! A lényeg, hogy menjünk végre valamerre! Ja, és merre? Hát a Bükk-hegységbe, mert arra tippeltem, hogy ott, mondjuk 700-800 méter felett havat találunk majd, s nem sarat mint az Alföldön.... Úgy is lett! 

Késő délután érkeztünk Felsőtárkányi szállásunkra, szitáló esőben.... Estefele már egyre erősödött az eső, s még hajnalban is az eső kopogását hallottuk a tetőn.... Aztán csend lett.... Ötkor keltünk, az volt az első, hogy kinéztem az udvarra. Megvolt a nagy csend oka, sűrű pelyhekben hullott a hó! Hurrá! Ezért jöttünk, nem sarat dagasztani az esőben. Korán kell indulnunk, irány a Szalajka-völgy, onnan jövünk vissza egészen Felsőtárkányig. Persze előbb Egerbe kell jutni, hiszen ott a legjobb felszállni a Szilvásváradi buszra. Közben kiderült, hogy éppen ma van a Transzbükki átkelés elnevezésű túra, és ők is arrafelé jönnek mint mi. Láttam is néhány ismerős arcot a facebook-os csoportjainkból. 

7.20-kor meg is érkeztünk a Szalajka-völgy bejáratához. Bár szombat reggel van, sehol senki.... Üresek az utcák és üres a völgybe vezető út is. Akkor hajrá, irány a völgy, irány a hegy! Örömmel látjuk, hogy elég rendesen folyik a patak, szóval lesz víz mindenfelé a völgyben.

Elég szomorkás, borús, párás az idő, de bízunk abban, hogy később majd lesz egy kis napsütés is, hiszen még azért viszonylag korán van. 

Szépen haladunk felfelé a völgyben, mindeközben találkoztunk két turistával, ami már a nap folyamán nem is fog változni, mert később sem látunk senkit egész utunk során.

10 óra utánra felértünk a völgyet tulajdonképpen lezáró Felső-tóhoz. Ez a tó elsősorban a Szalajka-forrásból táplálkozik, s szép halványzöld vize van. Innen bármerre is indulunk tovább, már kaptatósabb lesz az utunk. 

 Mivel senki sem járt előttünk, így mi vagyunk az elsők akik ezt a friss havat tapossák... ezt vártuk!

Ez a kis eldugott rét a Messzelátó, a Sándor és az Ördög-hegy alkotta háromszögben található nagyjából 800 méteres magasságban. Természetesen most nem zöld volt, hanem fehér... hófehér!

A zöld sáv jelzésen ereszkedünk lefelé, ami egy eléggé elhanyagolt turistaút. Útközben egy kis kitérővel megnézzük az Angyalszárny nevezetű sziklaalakzatot is, ami egy 165 méteres kitérőt jelent a jelzett útról. Ekkor már ismét beborult és határozottan sötét lett.... Na, meg az erdő is jó sűrű volt...

Innen még azért menni kellett Felsőtárkányig egy csöppet... De megérte. Összességében kb. 27 kilométert volt a táv, és nagyjából mi is megcsináltunk így egy Transzbükki átkelést.... A magunk módján.